Baali

Ők azok, akiket még Káin szörnyetegei sem vesznek a szájukra egykönnyen. A legkorábbi időkben, legalábbis így hiszik, az Első Fészekalj egyik tagja szembeszállt a Tizenhármakkal. ez az elvetemült áruló, egy Ősatya megtévedt kalandjának legidősebb leszármazottja, alacsony sorból származó énekes rabszolgafiú, a mezopotámiaiak előtt élt népek egyik tagja, szentségtelen egyezséget kötött a világ permén túl lévő sötétségben élő lényekkel. Ezzel az ördögi gyermek átvett valamit a Túlnanról, egyszerre többé és kevesebbé vált egy embernél. Fivérei közül apostolokat gyűjtött maga köré, és a - Pusztítónak nevezett -Baal első shaitanja seregeit felvonultatva megostromolta a Második Várost. Káin gyermekei egymással harcoltak, a romok és a tűzégette puszta előtt Vér küzdött Vérrel.

Úgy mondják, végül maga a vérvonal elindítója is bekapcsolódott a harcba; rémítő katasztrófa köszöntött be, az egekből tűz záporozott és véres könnyek potyogtak. A csata ugyanolyan gyorsan ért véget, mint ahogyan elkezdődött. A 12 al'shaitanit kivégezték, démoni hordájukat megfutamították. Az egykori fiúnak azonban nyomát sem lelték, a szavának engedelmeskedő rémeket pedig elnyelte a legendák suttogó szele.

Ám ez a legenda egyre gyorsabban válik újra valósággá. Az ördöngösök egyik észak-amerikai közösségének elfogása és elpusztítása (valamint az ezt követően megszerzett bűnös könyvek vizsgálata) rettentő igazságra nyitotta rá a Vértestvérek szemét: korábbi vélekedésükkel szemben Baal Gyermekeit nem pusztította ki teljesen az Inkvizíció.

Az elképzelések szerint shaitan fiai a Közel-Kelet homokjából bújtak elő, ahol az emberek és szörnyetegek a népen és a meséken keresztül évezredek óta keverednek egymással. Atyáik együtt térdepeltek a szentélyekben és együtt imádták a sötét isteneket Haqim és Brujah harcias filozófus gyermekeivel. Egyes Káinita elképzelések a három egyesült vérvonalat teszik meg a pre-sumér kultúra gyökereinek. Ezek a történetek fekete fellegvárakról, lehulló csillagokról, üstökösök kráterében felépült városokról, rovarszerű lényekről, álnok boszorkánykirályokról és más hasonló gonoszságokról számolnak be, melyek Chorazin elátkozott városának idejére esnek, ami az Ószövetség szerint elpusztult.

A Baalik mindenek előtt felfedezők... Az ismeretlent, megismerhetetlent, a kimondhatatlant tanulmányozzák. Szemeik és füleik az elfeledett titkokat keresik. Még mindig azt a titkos dallamot dúdolják, ami keresztülvisszhangzik az örökkévalóságon, amióta névtelen ősapjuk először szólaltatta meg a világok közötti falat megrepesztő disszonáns hangot, és biztos, türelmes kézzel azóta is ezt a sebet kapargatják.

A modern éjszakák valamiféle senki földjén találtak rá a néhány megmaradt Baalira, akik meglovagolják a Sötétség világát benépesítő számtalan érdekcsoportot. Haldokolnak, hiszen a Kamarilla, a Szabbat és rengeteg másik érdekcsoportosulás is gyűlöli féli és vadássza őket, külső és belső ellenzők százainak és a megosztottságnak esnek áldozatul. Elbuknak, lassú spirálban jutva le egészen a mélypontig, miközben menthetetlenül megfertőzte őket valamiféle lelki elfajzás, ami minden egyes éjszakával egyre több embert követel magának, akik arra vannak ítélve, hogy varázslóból lassan, de biztosan szörnyetegekké, majd emlékké változzanak.

Mégis ennek a világnak a rombolásán és egyszer elkövetkező elpusztításán munkálkodnak, hogy ezzel megnyissák az utat a Túlnan Várakozóknak.

Gúnynév: Démonok

Szekta: A Baalik nem tartoznak egyik szektához sem, és nincs olyan szekta, ami magáénak vallaná őket. Ugyan a Baalik azt állítják, hogy tanaik széles körben elterjedtek és számos vámpírt beszennyeztek, a valóság ennek az ellenkezőjét mutatja... hacsak az áttértek nem túl képzettek a rejtőzködésben.

Megjelenés: Ha éppen nincsenek a rituálékhoz felöltözve, a Baal imádók legtöbbje meglepően normálisnak tűnik, jellegtelen ruhákat és finom modort kedveli (néhány saját maga kialakította stílussal bíró huzatosfejű, akit teljesen lekötnek a klán műsorszámainak és hírnevének alantasabb részei, a média sugallta testékszeres, kitetovált, szexuálisa igencsak aktív képnek igyekszik megfelelni, de az Öregek nem kevés megvetéssel szemlélik az ilyen tejfelesszájú ördögfiókákat). Legtöbbjük Viselkedése óvatos és megfontolt, bár figyelmes hallgatóság előtt néhányuknak megered a nyelve... különösen, ha esetleg meg tudnak téríteni valakit. A nem evilági lények imádatával és erkölcstelen ügyletekkel töltött évek valamiféle hideg, idegen jellemzőt alakítanak ki ezekben a Káinitákban. sokuk beteges érdeklődést mutat a rovarok, rágcsálók és egyéb kártevők iránt; egyfajta tudatalatti tiszteletadásként a "Legyek Urának".

Menedék: Baal Gyermekei vonzódnak a régi helyekhez; könyvtárakhoz, templomokhoz, menhirekhez és régóta elhagyatott erőcsomópontokhoz. Az évtizedek és évszázadok alatt ezek a helyek lassan átvesznek valamit gondozóik kisugárzásából. A füves puszták és felszínre bukkanó kövek között található ősi, megfejthetetlen jelek, a közelben a gyerekek és az állatok holtan vagy eltorzulva születnek; ilyen és ehhez hasonló ómenek követik a kultusz híveit, mint valami rosszindulatú lábnyomok. Nemrégiben néhány Kamarillás harci kotéria, melyeknek célja az ilyen társaságok felkutatása és megsemmisítése volt, zavarba ejtő történetekkel tért vissza, miszerint Baalik tenyésznek és élnek együtt a saját kis "családjaikban". A történetek szerint a Démonok ghoulokkal és más klánokból áttérített vámpírokkal találkoznak, és húsorgiákon vesznek részt, feltámasztva ezzel a véradomány és egyéb kevésbé élvezetes praktikák ősi eretnekségét.

Háttér: A Baalik művészekből, miszticistákból és tudósokból, valamint két maroknyi sokkal inkább haszonleső csoportból (prostituáltak, zsoldosok, társasági előkelőségek, stb.) válogatják Gyermekeiket. Az egyre fogyatkozó számú újszülött többsége a mediterrán vidékek és a Közép-Kelet ősi birtokain születik meg vagy születik újjá. Akár az ígéretes gyermekek közül választották ki őket, akár a vérrel táplált ghoulok állományából kerültek ki, ezeket az embertelen tanítványokat már születésük óta a hatalomra készítik fel és mindig elfoglalják a vérvonal legfőbb pozícióit.

Karakteralkotás: A Baalik általában a Mentális és Szociális Tulajdonságokat részesítik előnyben, valamint mindenekfelett értékelik a humán tudományok, az okkult titkok és a létezés dolgainak ismeretét. Néhányan azonban "Az Öreg Istenek Bajnokainak" ösvényét követik, akiknek a harc a specialitásuk. Legtöbbjük az évek múlásával Ismeretek és Képzettségek tömkelegét sajátítja el tanulás és (...) kísérletek révén. Természetük általában ismeretlen patrónusaikéhoz hasonló, azaz gyakori az Alkotó, az Alkalmazkodó, a Bíró és a Mártír, bár néhány Baali igazi Deviáns vagy Szörnyeteg. Viselkedésük bármilyen lehet, de általában a térítéshez megfelelő. Népszerű háttér a Nyáj, a Mentor, az Anyagi háttér és a Csatlós. Néhányan a legidősebb Baalik közül a Szabbatista Cathari Ösvényének vagy a Halál és a Lélek ösvényének egy változatához ragaszkodik. A legtöbb fiatal Baali névlegesen még mindig az Emberségét használja, habár ennek pontszáma elég alacsony szokott lenni; azok, akik elég ideig képesek a túlélésre, általában elsajátítanak egy ösvényt, hogy foglalkozhassanak a környezetükkel. A Baali Ifjoncok egyre növekvő többsége a Gonosz Kinyilatkoztatások Ösvényét vagy a Hatalom és a Belső Hang Ösvényét választja. A téma ismerői szerint a Baaliknak megvan a saját kifürkészhetetlen etikai kódexük, a Kaptár Ösvénye, de erről a vérvonalon kívüli Káiniták csak keveset tudnak.

Klán Diszciplínák: Démonizmus, Fátyol, Jelenlét

Gyengeségek: Talán nem-evilági természetüknek és foglalatosságaiknak köszönhetően a Baalik még a többi Vértestvérnél is jobban rettegnek a vallástól és az ahhoz kapcsolódó tárgyaktól, ezért azok akár védelemként is szolgálhatnak ellenük. Az Igaz Hit ereje kétszer hatékonyabban fejti ki hatását ezekre a teremtményekre. Sok Baali még a leghétköznapibb vallási kellékeket sem képes elviselni, legyen szó akár érintésről, akár csak a puszta látványról; nem számít, hogy a vámpír vallásos-e vagy sem. De vajon azok is félnek-e a feszülettől, és az ostyától, akik már jóval a kereszténység kialakulása előtt is léteztek? Vajon meghatározhatja-e a kor és a kultúra az irtózás természetét? A választ csak a legöregebb Baal-hívők tudhatják biztosan.

Szervezet: A Káiniták írott történelmében csak két alkalommal történt meg, hogy Az Odaát Várók szolgái nyíltan hordozták rettegett uruk zászlaját, és mindkét alkalommal megsemmisítő vereséget szenvedtek; azóta az állandó vadászatok a kipusztulás szélére sodorták őket, maradékuk pedig kisebb csoportokra hullott szét. Tény, hogy majdnem annyi alakot és megnevezést tulajdonítanak a Baali panteon patrónusának (ha egyáltalán kijelenthetjük egyetlen ilyen lény létezését), ahány tisztelője van annak a bizonyos alaknak és megnevezésnek. A hagyományok és a túlélési feltételek hatására a Baalik háromtól tizenhárom (ritkább esetben több) tagú társaságokra bomlottak, akiket egy maréknyi shaitan (a világtól elvonult, titokzatos arkanisták) és al'shaitan (válogatott társaságvezetők és a tanok mesterei) vezet. A társaságon kívülieknek a Baalik egyszerű ördögimádóknak tűnnek. Csak a kultusz tagjai (és azok, akik tudtuk nélkül ellopták tudásukat) ismerik a Baali filozófia igazi mélységeit.

Idézet: "A világot, a te világodat, csak egy vékony cérnaszál tartja a valaha volt dolgok kicsúfolása és az eljövendő titka között. Talán jobb lenne összegombolyítani ezt a cérnaszálat? Vagy inkább örökre elszakítani?"