A babák kultikus szerepe, és a gyermeki világgal való összekapcsolódása a mai Japánban is élô jelenség. A leányok napja, a harmadik hó harmadik napja, a cseresznyevirágzás ideje, a babák ünnepe Japánban. Minden kislány egy lépcsôzetesen felépített, piros drapériával letakart emelvényen helyezi el a szigorúan meghatározott szerepű babákat, s az elrendezés is a hagyományokat követi.
Adatok arról, hogy e keleti országban a kislányok babával játszottak, s azokat évenként megrendezett ünnepeken ki is állították, már a 8-9. századból találhatók. Az Edo korból (1603-1867) már sok, igen művészi baba is fennmaradt, hiszen a lányok ünnepén kiállított babák gyakran több generáción keresztül kísérik a családok életét.
Egy teljes készletnek legalább 15 babából kell állnia, s ezek hagyományos japán öltözetet viselnek. Legfontosabbak a császár és a császárné ülô alakjai, melyek az emelvény legfölsô szintjén foglalnak helyet. A drapéria vörös színe a babák öltözetén is visszatér. Az alsóbb szinteken udvari méltóságok, miniszterek, udvarhölgyek és zenészek helyezkednek el, szigorúan megszabott társadalmi hierarchia szerint. A legalsó szint a pórnépé, a szegényeké. A figurákat finoman megmunkált bútorok, eszközök, kocsik egészítik ki. A babaasztal dísze még a vázákba helyezett bimbózó cseresznyefaág, a nôi jellemvonások szimbóluma.
Az egy hétig kiállított babák elôtt a kislányok új kimonóban megvendégelik barátnôiket, kialakult szabályok szerint énekelnek, játszanak és hagyományos ételeket szolgálnak fel egymásnak.
Egy ilyen babaünnep költôi, gyönyörű ábrázolása látható Akira Kuroszava Álmok című filmjének egyik epizódjában.
AJÁNLOM AZ OLDALT
