Toreador

A Toreadorokat sokféleképp ismerik - degeneráltnak, elfajzottnak, művésznek pozőrnek, élvhajhásznak mind-mind gyakran titulálják őket. Ezek a lump meghatározások azonban nem írják le a klán jellemét rendesen, egyéntől és hangulattól függően a Toreador lehet elegáns és hivalkodó, ragyogó és groteszk, látomásos és unalmas. Talán az egyetlen helytálló általánosítás a klánról az a mindegyikükben megtalálható túláradó esztétikai igény lehet. Bármibe vág is bele egy Toreador, azt őszinte szenvedéllyel teszi.
A Toreador ki akarja élvezni az örök életet. Sokan közülük művészek voltak halandó életükben, költők, festők, zenészek; és még többen kontárkodnak már hosszú évszázadok óta. A Toreadorok az emberiség legjavának őreiként becézgetik magukat. Időről időre maguk közé Ölelnek egy-egy különösen tehetséges vagy ihletett művészt, hogy örök időkre megőrizzék képességeiket. Ily módon a Toreador klán magáénak mondhat a világ legnagyobb alkotó elméi közül jó párat - persze hogy kik ezek, mi a tehetség és az ihlet, arról minden Toreadornak más a véleménye.
A vámpírklánok közül a Toreador áll a legrosszabb kapcsolatban a halandó világgal. Míg a Vértestvérek többsége csak bábként vagy táplálékként gondol az emberekre, a Toreadorok úgy járnak-kelnek az emberek között, mint francia a borospincében: kiélvezik minden kor zamatát, a művészetek különös ízét. Leggyakrabban a Toreadorok esnek szerelembe halandókkal, mindig a legdrágább, legelegánsabb, legjobb dolgokkal (és emberekkel) veszik körül magukat. Nincs is hát tragikusabb annál, mint mikor egy Toreador a közönybe süpped, és a céltalan tobzódásra cseréli cseréli fel a szépségimádatot. Ezek a Vértestvérek züllött szibariták lesznek, csak a maguk gyönyöre, tréfája, kicsinyes bosszúja érdekli őket.
A Toreadorok a Kamarilla elkötelezett hívei. A Vetruekhoz hasonlóan a társadalmi elit ösztönzői, bár őket nem izgatja az irányítás, a szervezés - végtére is akkor mire valók a bürokraták, kérdezik. A Toreadorok tudják, hogy őket ihletőnek és csábítónak teremtették - szellemes társaságuk, elegáns tetteik, csillogó életük mind erre épül.

Gúnynév: Elfajzottak

Szekta: A Toreadorok többsége a Kamarilla tagja, minthogy ez az egyetlen szervezet támogatja imádott "kultúrájukat" és a halandók könnyed életet. A Szabbathoz csatlakozók bizarr "művészetekbe" merülnek, ilyenek a vérfestészet és a kínzás, vagy pedig a legzüllöttebb underground mozgalmak irányításával mulatják idejüket.

Megjelenés: A Toreador szenvedélyében választja ki Gyermekét, már csak azért is van az, hogy legtöbbjük lélegzetelállítóan gyönyörű. Minden Vértestvér közül ők követik legszorosabban a divatot: a több száz éves elfajzottak jobban öltöznek a legtöbb harmincas halandónál. Ha valami menő, azt legalább egy Toreador fel fogja venni.

Menedék: A Toreadorok mindig kényelmes, társasági életre is alkalmas, és - mindenek felett - ízléses lakhelyet választanak maguknak. A tehetségesebbek nagy műtermeket is bérelhetnek, ahol bemutathatják legújabb alkotásaikat, míg pozőrebb társaik hatalmas partik rendezésére keresnek tágas, szellős helyet.

Háttér: A Toreadorok a magányos, elkínzott művészettől a laza erkölcsű társasági emberig bármilyenek lehetnek. Egyes Toreadorokat csak szépségük vagy stílusuk miatt választott ki Atyjuk, aki úgy érezte, meg kell őket őriznie az örökkévalóság számára.

Karakteralkotás: A klán körében a Szociális tulajdonságok és Képességek a legnépszerűbbek, bár nem annyira a hatalomvágy irányítja őket, mint inkább a tetszeni akarás. Az Észlelést a kritikában és az alkotásban egyaránt hasznosnak találják. Sokan a Szereplést és a Kifejezőkészséget fejlesztik tökélyre, kevésbé tehetséges társaik kénytelenek beérni a Rászedéssel és az Illemtannal. A Toreadorok igazi társasági emberek, mind a Vértestvérek, mind a vér elismerését szomjazzák; ezért a Szövetségesek, Kapcsolatok, Hírnév, Anyagi háttér és Státusz hátterek mind-mind jellemzőek rájuk.

Klán diszciplínák: Jelenés, Gyorsaság, Jelenlét

Gyengeségek: A Toreadorok túláradó szépimádata rejt magában veszélyeket. Ha valami igazán csodálatosat lát, hall, vagy érez (legyen az egy festmény, egy szobor, egy ember egy illat vagy egy különlegesen szép napfelkelte) dobnia kell önuralomra (célszám:6), vagy magával ragadja az élmény. Addig áll dermedt csodálatban, amíg csak a kiváltó ok el nem múlik, el nem megy, vagy míg új jelenethez nem érünk. Az elragadtatott Toreador megvédeni sem tudja magát, bár ha megsérül, újabb Önuralom dobást dobhat, hátha a fájdalom megtörte a varázst.

Szervezetség: A Toreadorokra nem jellemző a szervezett élet, bár társadalmi kapcsolataik, kis klikkjeik legendásak. A klán gyakorta összegyűlik, de leginkább csak a parti és a felvágás, ne a problémák leküzdésének kedvéért. A tagok klánon belüli helyzete kiszámíthatatlanul ingatag, egyetlen alattomos mosoly, apró megjegyzés a mennyekbe emelheti vagy a megvetésbe taszítja őket.

Vérvonal: A Toreadorok számon tartják származásukat: egyszer szerencsés Atya Gyermekét kis kedvenceként rajongják körül, Míg kevésbé ismert Atyák leszármazottait sokszor megalázzák. Kevés vérvonal tér el jelentősen a klán többségétől. A Szabbathoz csatlakozott Toreadorok az egyik kivétel: ők a csúfságban a szépséggel egyenértékű esztétikai élményt látnak.

Idézet: "Ó igen, hát nem csodálatos? Igen, ő az új felfedezettem - én vagyok a múzsája az édes kicsi drágámnak. Csak gondolj bele! Hogy mi van azzal a - ó, Thomas-szal? Nem is tudom... Végtére is, megvolt a maga "tizenöt perce", ahogy mondani szokták, de nem illettünk össze, olyan unalmas volt, ki kellett rúgnom. Öngyilkos lett? Tényleg? Buta fiú - meg kellene köszönnie, hogy nem Öleltem magamhoz. Túlbonyolította volna a helyzetet, azt hiszem."